Sziasztok,
folytatódnak tehát a "mexikós" bejegyzések, és most egy olyan ünnepnek az ünneplés részét mutatom be nektek, amely ugyan jelentős, mégsem munkaszüneti nap.
Magáról a csatáról extra röviden:
A "cinco de mayo" (ejtsd: szinko de májjo) egymondatban az 1862 május 5-én a mexikói sereg által a franciák ellen megnyert csatára, a mexikóiak hősiességére és merészségére emlékezik.
Anélkül, hogy töriórát tartanék Nektek, azt azért érdemes megemlíteni hogy a "hazaiak" mindössze 4000 katonával álltak szembe III. Napóleon 8000 fős seregével (néhol 6-7000 katonáról is lehet ugyan olvasni), és a franciák ekkor már körülbelül ötven éve nem találtak legyőzőre!! A csata a Mexikóvárostól mindössze másfél órányi autóútnyira lévő Pueblában zajlott, ahol a mai napig szervezetten emlékeznek meg erről a napról. Mexikó egyéb részein nem jellemző az óriási ünneplés, Amerikában a nagyszámú mexikói gyökerekkel rendelkező milliók viszont sokkal inkább. Érdekes, hogy amerikai kollégáim rendszeresen kivánnak "Happy 5th of May"-t nekem, ismervén a jeles napot, ám az eltelt három évben mindig ki kellett őket ábrándítanom hogy ez a nap itt közel sem kap olyan visszhangot mint ahogy ők, vagy a világ bármely más részén gondolhatnák.
Megjegyzem, én is eleinte azt hittem hogy ez mekkora "big deal" de nem így van.
Ugyanakkor ebben a posztban szeretnék veletek egy olyan érdekességet megosztani, amely itt, Mexikóvárosban (pontosabban DF-ben "Distrito Federal" tehat szövetségi körzetben) történik minden évben ezen a napon.
A tradíció neve spanyolul Peñón de los Baños, Peñón Mexikóváros keleti részén található kis kolonia, ahol minden évben százak vonulnak az utcákra hogy eljátszák, és ezzel felelevenítsék a dicsőséges mexikói győzelmet.
Spanyolosoknak jöjjön egy videó, igaz, hogy a képekből nagyon jól át lehet érezni a hangulatot :)
Maga a forgatókönyv az ezerkilencszázas évek óta létezik és nem sokat változott. Az idők folyamán számos csoporposulás, "Hazafias Testület" volt felelős a megemlékezés megrendezéséért.
Ahol igen sok változás volt tapasztalható az a ruházat, a fegyverek, korábban például szinte nem álltak rendelkezére lovak ezért szamarakkal vonultak fel a szereplők, a franciák egyenruhája, a mexikói sereget eljátszó szereplők pedig nem viseltek arc-, és testfestést, míg később ez rendszeressé vált.
Az mindig is szokás volt, hogy a résztvevők már néhány hónappal május ötödike előtt elkezdtek próbálni. Ma is mindenki jóval előtte megkapja a szerepét és elkezdenek gyakorolni, emellett igen jellegzetes, hogy a csapat énekelve, zenélve végigvonul a kolónián és adományokat gyűjtenek az esemény megrendezésének költségeinek fedezésére.
A csatában eredetileg is résztvevő "Zacapoaxtlas"-ok (ejtsd: szakapoaksztlasz, esküszöm, a Popocatepetl vulkán neve után már könnyű volt megtanulni, ha-ha) a mai napig képviseltetik magukat, jellegzetes viseletükben és általában korommal kifestett arccal, tradicionális módon jelennek meg. Zacapoaxtlas egyébként egy helyiségnév, az innen származó emberek a zacapoaxtlas-ok. :)
Zacapoaxtlas harcosok
A puska nélkülözhetetlen eleme a bemutatónak. A Zacapoaxtlas katonák arca festett a koromtól, fehér nadrágot viselnek, szandált és köpenyp, fekete ingjük hátán hatalmas sas (Mexikó egyik jelképe) van hímezve, így vonulnak végig az utcákon "Viva Mexico"-t kurjongatva." Hatalmas fehér szőtt kalapot viselnek, mások hagyományos ciklámen színűt, azonos színben sállal. A Zacapoaxtlas férfiak "állig felfegyverkezve"vonulnak erejüket felmutatva, büszkén, szinte olyanok mint a kalózok: pisztoly, shotgun és a machete, azaz a hatalmas penge kíséri őket. .
Egy másik karakter, aki megjelenik a Zacapoaxtla felesége. Ő hozza a gyerekeket és az élelmet, és igazán kitűnően használta a pisztolyt, mindent megtett, hogy támogassa a katonát. Mexikóban nagyon érdekes hogy a történelemben a nők mindig is nagyon nagy szerepet játszottak a haza védelmében, külön női szakasz létezik a hadseregben jelenleg is, azoknak a nőknek akik a haza védelmére szálltak-szállnak hatalmas tisztelet jár ki ebben az országban.
A mexikói nők rendkívül karakánok, nagyon jol ismerik a különböző fegyvereket, hasonlóak a magyar egri nőkhöz akik ugye akár szurokkal is, tűzzel-vassal támogatták férjeiket a harcban.
Ezen a fotón tehát a híres Zacapoaxtlas asszonyok és gyermekeik vonulnak fel:
Az ünnepség:
Már kora reggel a "feketék" azaz a Zacapoaxtlas férfiak és "franciák" egy csoportja elkezd randalírozni az utcán, hangos zeneszó kíséretében. A zene hételeme a mexikóiaknak, ezért az egész esemény jó hangosan végigzenélik, végigénekelik.
Reggel 8 órakor a helyi iskolában szokás szerint összegyűlnek politikusok, neves személyiségek akik beszédet tartanak, ezt követően az esemény visszatér az utcákra, felvonulás következik ahol az összes csatában szereplő megjelanik.
Ezzel megkezdődik az első erőfitogtatás ami kb. 1 órán át tart, ezt lövések, kiáltások kisérik és két óra pihenés követi.
Ezt követően szokásukhoz híven a helyiek beinvitálják a csatában résztvevőket és zenészeket a házaikba ebédre, ahol élő zene mellett tehát megebédelnek.
Délután négy óra körül a nézőknek bemutatják a hadvezéreket és kikiáltják hogy Mexikót csatára hívták és aláírják a háborús szerződést. Ekkor elkezdődnek az előkészületek, az asszonyok, résztvevők felvonulnak és ételt ajánlaknak a katonáknak hogy nehogy már éhesen menjenek harcolni :)), majd a sereget a hadvezérek áttekintik, néhány katona haját lenyírják, főleg azokét akik első alkalommal vesznek részt a bemutatón.
Ezután elindulnak a harcba, és kezdetét veszi a tényleges csata, hordókat robbantanak, puskák durrognak, a mexikóiak és a "franciák" élethűen és korhűen adják vissza az eredeti harc minden részletét. Érdekes, hogy harc közben ahogyan a múltban is, a Zacapoaxtlas katonák tormát rágnak majd kiköpik azt a franciák felé, ezzel demonstrálva utálatukat az irányukba.
A mexikói győzelemmel minden harcosnak frissítőt kínálnak, és közösen hálát adnak a győzelemért, és a “mi general, ¡cumplimos!” azaz "tábornokom (vezérem), megcsináltuk!" felkiáltással tisztelegnek hadvezéreik előtt.
Most olvastam, hogy ebben az évben egyébként a szokásos 120 helyett 60 zacapoaxtlai vesz majd részt, igaz, hogy a szereplők összességében több ezren vannak. A tavalyi évben ötezer résztvevőről hallottam.
Igazán szép ez a tradíció szerintem mely már több, mint száz éve apáról fiúra száll, és igen nagy örömmel osztottam meg veletek ennek részleteit.
Remélem Nektek is tetszett ez a kis beszámoló, és írjátok meg nekem itt a kommentben vagy akár Formspringen hogy mi érdekel titeket Mexikóval kapcsolatban! :)
Puszi Nektek,
Darla
Források: zacapoaxtla.info, wikipedia, Televisa híradók és személyes elbeszélések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése